Bocz Sára

 

színész

 

Bocz Sára vagyok, 23 éves. Egy éve foglalkozom intenzíven színészettel, színházzal, előadói/alkotói léttel, melyet hivatásomnak és küldetésemnek érzek. Ezen a végtelen tanulási úton a létemben rejtőző minden energia, célszerűség, és tapasztalási lehetőség felfedezésére és megélésére törekszem. Egy állandó, soha meg nem álló utazásra és keresésre szántam el magam, ahol az univerzum és ebben minden élő és élettelen egymáshoz kapcsolódását és egymásra utaltságát szeretném megérezni, ha csak 1-1 pillanatra is, de megélni, ahogyan a lét minden apró rezgése bennem és körülöttem egyetlen sűrűséget ölt és eláraszt. Egyetlen pillanatban érzékelni az egész világot kívül és belül. Használni testet, elmét, szívet és lelket. A hamisítatlan, nyers, eredeti, romlatlan és közös emberi, illetve lét érdekel, én ennek a tapasztalására és alkotói megtalalására vágyom. Ösztönösen és tudattalanul mindig is ezt szerettem a legjobban - világokat teremteni, elképzelni és élni, aztán egymásba áramoltatni. Még kevés, hiszen az utam elején járok, de azért egyre bővülő tapasztalattal arra megyek, amerre ez a munka visz, amelyben minden egyes nap úgy érzem, újra kell kezdenem mindent, új a feladat, új az univerzum, illetve új oldaláról kell megpillantani és elhozni belőle másoknak is. 

 

A művésztelepen való munka számomra rendkívüli lehetőség egy újabb kutatómunkára és alkotásra, valami olyasmi teremtésére, amelyben még nem volt részem. Szeretném az előadóművészet/performansz történeti és jelenlegi alkotásait átnézve tanulni a formáról és ezzel kezdeni a munkát. Majd a képekhez illesztendő irodalmi anyag kutatásában való elmélyedéssel, és maguk a képek által nyújtott érzéki, érzelmi és tapasztalati ihlet megragadása által létrehozni azt a világot, melyben ez a két művészi forma - a fénykép és a performansz - egyesül és a szeretetlenség témája feltárul. Azért is nagyon szívből jövő ez a munka, mert személyesen is sok mindent jelent számomra a szeretetlenség mind emlékek, mind nap, mint nap megélt tapasztalatok alapján. Mindazt az alapanyagot viszem, ami vagyok, ami voltam és ami lehetek. Az élő jelenlét megtalálását tekintem feladatomnak, személyes és általános emberi igazságot lelni ebben a folyamatban. Ugyanis inkább a folyamat érdekel, mintsem szigorú műfaji formákhoz való igazodás. Szeretném meghagyni magamnak tapasztalatlanságom kezdeti naivitását, amelyből valamilyen ösztönösen megteremtett, az anyag által sugallt világ belső és külső megélésének a szabadsága a célom, mellyel átadhatom Fekete Attila munkáját.