Czap Gábor

előadóművész, táncos

Magamról:

Előadóművész vagyok és táncos. Mégis elsősorban emberi lény, ám még ebből is inkább az utóbbi: „lény.” És azt hiszem, épp ez a lénység érzet, ami miatt a butoh és én nagyon hamar, már a táncos utam elején egymásra találtunk. Rajta keresztül meg tudtam élni azt a belső feszítést, ami szeretné felbontani, meghaladni az emberi formát. Tulajdonképpen egy „legális” módja annak, hogy a mindig is érzett furcsaságom megnyilvánulhasson, hogy szabadon létezzek, túl az emberi, társadalmi konvenciókon. …egyébként meg a tánc és a színház határán mozgok. Előbbiből a mozdulat, a test szabadsága, utóbbiból a (színpadi) jelenlét érdekel, és valahogy mindkettőt át kell, hogy hassa az őszinteség. Valójában már gyermekként is egyszerűen csak őszinte akartam lenni, ami nem is olyan könnyű. Vannak pillanatok, amikor a táncomban tudom ezt élni.

A projektről:

Az őszinteség, természetesség, szabadság számomra hasonlókat, a létezés egy módját jelentik. Ezt a létmódot szeretném megjeleníteni egyre tisztábban táncomban, így a művésztelepen a természettel való kapcsolatom fogom mélyíteni a természetben lévő mozgás-, és létformák tapasztalati tanulmányozásán, magamon való átáramoltatásán keresztül. Azt, ami ebből élő tapasztalássá válik, performanszokban megosztom a képzőművészekkel. Továbbá szeretnék gyakorlatias módon betekinteni az ő munkájukba is. Megélésem szerint a táncban megjelenik többek között a szobrászat (a test, mint anyag), a festészet (a tér, mint vászon), és az irodalom (a mozdulat drámája) is, így biztosan találunk közös tapasztalási mezőt.

Pilisborosjenő, 2015. június 26.

Czap Gábor