DIOGENÉSZ

KRITIKÁK

​A KultúrGYOM portál kritikájából

”A lét és a nem lét, a semmit tevés és a tenni akarás örökös harca elevenedik meg Diogenész szűrőjén keresztül a Kettőspot Színházban.

A Formanek Csaba által megformált karakter az éleslátás és az őrület élén egyensúlyozva ragadja magával a nézőket kicsit több mint egy órában.”

——————————————————————————————

A Kétlámpás Blog kritikája a 2023. január 14-dikei előadásról

"Diogenészben talán a világtörténelem egyik első akcióművészét vagy trollját is tisztelhetjük (nézőpont kérdése) Ezt Formanek Csaba ki is használja, a közönséggel folyamatos interakcióban, performanszokkal dinamizálja a monodráma formát. A közönség pedig jó játszótárs, reagál, nevet, meghökken, elgondolkozik, ahol kell.

Ritka tünemény nézőtér és színpad ilyen egymásra találása, ezért az élményért is mindenképpen érdemes megnézni az előadást."

——————————————————————————————

Regős János a Diogenészről a Játékosban

"Másodszor voltam nézője és csodálója Weiner Sennyey Tibor darabjának és előadójának Formanek Csabának (Diogenész). Igazi szegény színház ez, melyben szinte minden a színészre bízatik, ahol az író a színészre formálja, mintegy reá feszíti föl a szöveget. Gúny és apoteózis – szokták emlegetni Grotowski színházával kapcsolatban. [...] Nos, Csaba egy személyben önmaga és valaki más, amikor ezt a szöveget előadja.

Bravúros technikával testesít meg egy mitológiai archetípust, egy „szerepet” és egy világot maga körül, de mindig önmagára reflektáltan.

Szinte végig „statikus” helyzetben, ülve látjuk őt és mégis valóságos fizikai színházat varázsol elénk finom, de kikerülhetetlen tekintetet emel ránk, nem úgy általában, hanem face-to-face, szinte zavarba ejtően, de mégsem tolakodóan, amit egyébként nagyon nem szeretünk, ha rosszul csinálják. De ő valósággal bevon ebbe a felemelő szenvedéstörténetbe, tudunk csodálkozni, derülni és elborzadni e különös figura sorsán. A legérdekesebb az egészben talán az, hogy bár magunk messze elkerülnénk az általa választott hordóba zártságot, de végül mégis sikerül meggyőznie bennünket arról, hogy ez az egyetlen megoldás, vagyis kibillent abból a megszokott nézői attitűdből, hogy igen-igen, mi is az ő példáját tartjuk követendőnek, de azért a világba visszalépve inkább éljük a nem-Diogenészek életét.

Itt valami olyasmi történik velünk, ami mélyen felborzolja morális egyensúlyunkat."

——————————————————————————————

Emberkereső - Színház utca - Turbuly Lilla

"És mi megyünk vele, mert nincs rossz pillanat, és mert

megtörténik az, ami monodrámákban is ritkán: ember és szerep kivételes egysége.

Amikor Diogenészben ott látom Formanek Csabát, az örök színházcsinálót, és Formanek Csabában Diogenészt, az örök emberkeresőt. A végén pedig olyat látok, amit eddig csak egyszer (és éppen az idei évadban, Mertz Tibor Ványa bácsijától), hogy Diogenész a szemünk előtt, egy perc leforgása alatt megöregszik."

——————————————————————————————

​Üvölt, csahol, nyüszít értünk - Kultissimo - Kal Pinter Mihály

"Bolond-bölcs játék. Kukucskálás egy hordóba. Formanek Csaba Diogenészként

nyüszít, csahol, legyilkol, parádézik, megríkat, elgondolkodtat, és mélyen a szemünkbe néz.

[...] Hozzánk beszél. Ijesztő és torz, mintha rémálmunk bohóca lenne. Egy bomlottnak mutatkozó bölcs elmén keresztük mutat be sajátmagunknak."