DÍJAK:

​

• Színházi Értékteremtésért (Vasvár, 2017)

• Nagy András László Nívódíj (Feszt-Fest, 2107)

• Arany minősítés (Magyar Szín-Játékos Szövetség, 2017)

• Alkotói díj (ISZN, Balassagyarmat, 2018)

• Best Scenography Solution (Színházi Forradalom Nemzetközi Fesztivál, Tyumen, Oroszország, 2019)

 

A produkciót a szinhaz.hu 2017-ben beválogatta

a legjobb 10 budapesti előadás közé;

​

2020-ban az előadás bekerült

a DÉRYNÉ PROGRAM

Országjárás alprogramjába

https://deryneprogram.hu/eloadasok/senki-se-mer-egyedul-elni-2/

​

​

 

 

 

 

 

 

 

 

NÉZŐI VISSZAJELZÉSEK

​

"Nem szoktam előadásokat ajánlani, egyrészt, mert ritkán jutok el másokat nézni, másrészt, amikor nézem, ha nem éri el az elementáris kábulatot, a megrendülés igaz állapotát, akkor 'csak' örülök, hogy láttam, de nem viszem tovább.
Tegnap láttam a Kettőspont / színház & spirituális ügynökség -ben a Senki se mer egyedül élni című előadást.

Gyönyörű! Finom, törékeny, szürreális, esendő, igaz.
Tele csavarokkal, belső időtöréssel. 
Aki tudja, nézze meg! [...]

Én már megvettem megint a jegyet, muszáj még egyszer látnom!"

​

(Gyimesi Ágnes - Ágens, színész, rendező, énekes, író - 2022.12.07.)

​

***

​

"Mondták nekem, hogy ez a darab nagyon jó. Csak az a baj velem, hogy több mint 25 éve foglalkozom alkotóművészettel aminek nálam szövődményi is vannak, mint a kovidnak. Például az, hogy a kritika az ember sejtjeibe ivódik. Egy műalkotásnak, műfajtól függetlenül a tökéletesség érzetét kell keltenie bennem. A színdarabokkal a színjátszással kapcsolatban is így vagyok, nem gondolom, hogy egy előadással szemben kevesebb elvárást kellene megfogalmazni, mint mondjuk egy festménnyel kapcsolatban. Egyenrangú minden művészeti ág, ugyanazok az elvárásaim is.
Nagyon szeretem a Kettöspont Színház előadásait, az egyik legjobb teátrum a piacon, de általában mindig találok olyan dolgot, amit azért én nem pont úgy csináltam volna.
Tegnap láttam a Senkisét pótszékes telt házzal ment, fáradt voltam, nem is igazi színházi hangulatban. Nem gondoltam volna, hogy

életem egyik, ha nem a legnagyobb színházi élménye varázsol el, elfeledtetve, fáradtságot, hátfájást, háborút, ársapkákat, vagy azok hiányát azaz minden nyavalyát!

Pusztai Luca és Formanek Csaba által megalkotott darab lenyűgözött, ugyanazt éreztem, mint amikor a legkedvesebb festményeim előtt állok, vagy Vivaldit, vagy Metallicát hallgatok.
Progresszív, misztikus, elementáris, finom, brilliáns darab. Mindkét színművész hihetetlen profi átéléssel, végig érzékenyen, hitelesen formálta meg a szerepet. Sallangtalan tiszta minden, a fény, a hang, a díszlet, a világítás Lakatos Dániel felelt a dolgokért, abban sem láttam én hibát.

Ritkán mondok ilyet, de ez egy tökéletes este volt:
Színházművészet magas fokon, műalkotás!"

 

(Rékasi Attila, fotóművész, 2022. 12. 08.)

 

​

A Blöff c. filmből ismert Mickey (a „cigó” Brad Pitt, ha megvan) karakterének, vakerájának és illegális bunyóinak stílusa keresetlenül őszinte, groteszk módon vicces, minden pillanatban kiszámíthatatlan, hullámzó hangulatú, hektikus érzelmű, elsöprő szenvedélyű, a kapott és viselt fájdalom ellenére elpusztíthatatlan, borzasztóan életszagú és néha övön alul üt. Na, Formanek Csaba előadása is pont ilyen... Meg valahol végletekig „visszaegyszerű-södött”, a nézői intimitás megteremtéséig pőre (á la Peter Brook), „szegény színházi” eszközökkel és formában (á la Grotowski) megérlelt mély igazságkeresés jellemzi. A talált kincseket pedig bőszen zúdítja, kendőzetlenül tárja elénk, ahogy az a „világ legnagyszerűbb függönyhúzogatójától” elvárható a tökéletes és esendő, azaz tökéletesen esendő tervek szerint. Az alkotói szabadság fájdalmasan szép, „boldog, szomorú” hősi tette ez. Mi meg közben érzékelünk, talán picit értünk is, a végén meg ott maradunk ketten Mickey-vel. Oszt' ő kicsit előre dőlve ránk néz hetykén, az izmait megfeszítve, hamiskás mosollyal, szúrósan hunyorítva: „Há' ilyen erős vagy, te gizda?” 😉  

​

(Oravecz Péter, 2019. jún. 2.)

***

​

KRITIKÁK

​

Ezek voltak az év legjobb budapesti előadásai

Török Ákos, szinhaz.hu

 

"Sok és sokféle ötlet, játékstílus ér egybe az előadásban, amelyben két ember él egymás mellett, egymás nélkül. Kettejük valószerűtlen, mégis annyira ismerős közös különléte miközben mindannyiunkká tágul, mi magunk is vele tágulunk. Mármint a lelkünk, ha szabad ilyet mondani. Szép és igaz előadás."

​

Érdemes-e egyedül élni? 

Stermeczky Zsolt a Contextus.hu-n

​

"Az előadást végtelenül életszagú, okosan hullámzó dramaturgia jellemzi: mindkét szereplő részéről folyamatos a hangulati ingadozás, melynek része az egyszer fent, egyszer lent, és a se veled, se nélküled életérzés is. Ami pedig ezt a folyamatos ingadozást izgalmassá, helyenként pedig végtelenül szórakoztatóvá teszi, az a rendkívül változatos játékstílus."

​

Nemzeti helyett járjon a Patyolatba!

Turbuly Lilla a Drót-on

​

"Hektikus érzelmi hullámvasút a Nemes Nagy Ágnes–féle „Szeretsz, szeretlek. Mily reménytelen”-világába."

​

Impressziók - VASVÁR 2017.

Regős János a Játékosban

 

"Párkapcsolati vonalon mozog Formanek Csaba különdíjas darabja is, a Senki se mer egyedül élni. A ’leporello’-szerűen kinyíló térben két végtelenül érzékeny ember, Pusztai Luca és Formanek Csaba enged közel magához. Kegyetlen, de gyönyörű játékot játszanak egymással: az együttélés mindennapi játszmái ezek, de legalább annyira nekünk, nézőknek szólóan, mint amennyire saját ’magán’ életükre reflektálóan. Ahogy az utóbbi évek darabjaiban tette, Formanek most is kockáztat, mégpedig több síkon is. A szöveg és a tér síkján, mert a világra hozatal drámáját is magában hordozza mindkettő, az előadás síkján, mert letagadhatatlanul kettőjük civil története is érezhetően beleivódott abba, ahogy megszületett ez az előadás, és végül az aznap esti előadás síkján, mivelhogy végig azt érezzük, itt bármi megtörténhet, beleértve a nézőkkel való finom és konfrontációt sem kerülő spontán játékot."

​

Fesztiválról fesztiválra

Szűcs Katalin Ágnes a Criticai Lapokban

​

"Vizuálisan is lenyűgöző Formanek Csaba és Pusztai Luca lényegesen szolidabb technikai apparátusra épülő, ám rendkívüli találékonyságról árulkodó „szerzői” színháza – Senki se mer egyedül élni című előadásuknak meghatározó eleme a váratlanság, a kiszámíthatatlanság, a meghökkentő őszinteség."

​

Zsűri-értékelés Balassagyarmaton

Zelei Bori beszámolója a Játékoson Ascher Tamás, Bagossy László és Regős János visszajelzései alapján

​

„Az alkotói szabadság a lehető legjobb értelmezésben, az igazi kockázatvállalás egy egészen döbbenetes megjelenése a színpadon. Minden pillanat olyan, hogy bármi megtörténhet. [...] Humoros és fájdalmas egyszerre, ami a legfontosabb színházi minőség számomra”. (Ascher)

​

Mindhalálig összetartozunk

Gurzó K. Enikő a Gyulai Hírlapban

​

"Sokféle vélemény született arra vonatkozóan, mi a művészet, abban viszont mindenki egyetért, nem a valóság közreadása a szó és a kép hétköznapi nyelvén, hanem annál jóval több: érzelmek, gondolatok szubjektív megfogalmazása. Ilyen értelemben számomra az, amit Formanek Csaba létrehoz, maga a művészet. Ha valamiért színházba járok, akkor ez az."

​

A KétLámpás Blog kritikája

A 2017 óta játszott Senki se mer egyedül élni 40. előadását láttuk a minap a Kettőspontban, ami egy független előadás esetében igen tiszteletreméltó szám. Hazai és nemzetközi díjakat söpört be, és még némi kritikai visszhangot is keltett, valószínűleg azért, mert olyan, mint Csukás István mesehőse, Pom Pom, bámulatosan tudja változtatni az alakját: kiprovokálja az értelmezést, a viszonyulást, és minden nézőnek más arcát mutatja, attól függően, milyen külső vagy belső referenciaponthoz tudja kötni az előadást.