top of page

Tolvajnők naplója - színházi felvétel

Szerző képe: ujmuhelyujmuhely

Színházi előadás Jean Genet Cselédek és A tolvaj naplója című művei nyomán (2012), 100 perc


Szereplők-alkotók:

Hakstol Sára

Király Orsolya

Orosz Adél Barbara

Sirkó Eszter

Szücs Móni


Zene: Johann Sebastian Bach

Rendező: Formanek Csaba


A felvétel 2012. november 18-án készült a Malomudvar Színházi Műhelyben, Budapesten.

Kamera: Formanek István


Külső és belső világok között egyensúlyozva, önmaguk ideális tükörképét keresve, végzetes szeretetéhségükben figuráink egyszerre tartanak a kárhozatba és a megdicsőülés felé. Erőszak, erotika, titkos vágyak és tiszta tekintetek kusza hálózata szövi át ezt az olykor zavarba ejtően intim előadást.


Mindezt festői vizualitás és Bach gyönyörű kantátái emelik egy belső „síremlék” magaslatára. "Tudjuk, mik vagyunk, de nem tudjuk ám, mivé lehetünk" - mondja Ophélia a Hamletben, nem sokkal halála előtt. A mi "hőseink" vajon hová tartanak?


"A lábujjhegyen járás, a csend, a láthatatlanság, amelyre nappal is szükségünk van, a tapogatódzó kéz, amely szokatlanul komplikált és óvatos gesztusokat hajt végre a homályban - már az ajtókilincs egyszerû lenyomása is egy csomó olyan mozdulatot tesz szükségessé, amelyek fennen ragyognak, akárcsak egy ékszer csiszolt lapocskái - ha aranyat lelek, olyan, mintha én ástam volna ki: kontinenseket, óceáni szigeteket túrtam fel érte; négerek vesznek körül, mérgezett hegyû lándzsáikkal fenyegetik védtelen testem, de mûködni kezd az arany ereje, irtóztató erõ vág földhöz vagy emel a magasba, a lándzsák lehajlanak, a négerek felismernek és befogadnak a törzsbe -, az óvatosság, a suttogó hang, a hegyezett fül, cinkosunk láthatatlan és ideges jelenléte, legkisebb jeladásának a megértése, mindez összegyúr bennünket, összeprésel, olyan jelenlétgolyót fabrikál belõlünk, amelyet csak Guy szavai fejeznek ki igazán:


- Az ember érzi, hogy él.


Bennem a jelenlétnek ez a teljessége, mely hitem szerint szörnyû erejû bombával egyenlõ, végletes komolyságot és rendkívüliséget kölcsönöz a tettnek - vagyis az a betörés, amelyet épp végrehajtunk, mindig a legvégsõ, nem mintha nem kívánnánk többé betörni, mert ilyet nem gondol az ember, de ugyanez a koncentráció nem tud bekövetkezni még egyszer (soha többé az életben, mert ha tovább fokozódna, a túlvilágra kerülnénk általa) -, a tettnek ez a megismételhetetlensége, amely tudatos és magabiztos gesztusokban teljesedik ki (akárcsak a rózsa szirmai), amelyek törékenyek is, erõszakosak is, ugyanakkor a vallásos rítus értékével ruházzák fel a bûntettet. Gyakran elõfordul, hogy valakinek a tiszteletére ajánlom ezt."


(Jean Genet: A tolvaj naplója)

Comentarios


Régebben
Archive
Search By Tags
Follow Us
  • Facebook Basic Square
  • Twitter Basic Square
  • Google+ Basic Square
  • Instagram
  • Facebook
  • YouTube
SZÍNHÁZ - IRODALOM- KÉPZŐMŰVÉSZET - ZENE - ALKOTÓKÖZÖSSÉG (1640 x 624 px).png
ferencvaros-logo.png
emmi_logo_jpg.jpg

TÁMOGATÓINK:

NKA_csak_logo_cmyk.jpg
21070-5258-szinjatekos_logo.jpg
MMAlogoC_1_ketsoros.jpg
46976887_569130100206244_2167666060101156864_n.jpg
486490_10150738007584882_1038438101_n.jpg
vershaker_logo_alpha.png
drót.png

Fotók: Rékasi Attila, Formanek Csaba

bottom of page