"Két becketti véglény vonaglását követhetjük végig a negyven percnyi játékidő alatt valahol a nem túl távoli poszt-apokaliptikus jövőben. Semmi élő nincs már a Földön, csak néhány szál tulipán, két vegyvédelmi szkafanderben élő humanoid és mérhetetlen mennyiségű műanyaghulladék, ameddig a szem ellát. Ehhez a szeméthegyhez a szervezők kérésére mi is hozzájárultunk egy műanyag palackkal, legalább az az egy jó helyre került. 

Háda Fruzsina és Sütő András mozgásszínházi eszközei egyszerre groteszkek és hátborzongatóak. Nagyon kevés maradt nekik az emberi élet most még meglévő sokszínűségéből. Táplálkozni a mérgező levegő miatt csak egy csövön keresztül képesek, az intimitást is csak mintha tudják megélni, a szkafander közéjük áll, tehetetlen frusztrációjuk miatt kitörő agressziójuk is tompított és infantilis, a műanyag palackokkal dobálják és püfölik egymást, de mi ez a körülöttük lévő környezet halálosságához képest."

​

A teljes írás a Kétlámpás Blogon:

https://ketlampas.blog.hu/2022/05/21/the_walking_trash